Gondolom, hogy valaki biztosan van itt, akinek tetszik egy fiú/lány. Legtöbbször az emberek letagadják, hogy ki tetszik nekik, mert úgy gondolják, hogy 'gáz' vagy nem szívesen osztja meg mással, mert az illető nem bírja. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de hogyha nekem megtetszik valaki arról csak tényleg az tud, akinek tudnia kell róla. Nem szoktam mindenkinek elmondani, hogy 'jujj de cuki' és ilyesmik. De gondolom, mindenki máshogy van vele.

A szerelem egy olyan mély érzés, amely által szorosabban kötődünk a másik félhez, mintha csupán szeretetet éreznénk iránta.

Azt hiszem, nem is kell többet mondanom, jöjjenek a szép idézetek ♥

"Ha valakit szeretsz, olyannak látod, akár egy angyalt. A mosolya bearanyozza a napod. Ez az érzés semmihez se fogható."

"Rád gondolok…mindig minden helyzetben, rád gondolok. Ahogy látom, hogy egy barátom boldog, újra rád gondolok. Szerettelek egyszer…nagyon szerettelek. Egy baj van csak ezzel, hogy bárki bármit mond nekem, még mindig szeretlek. Nem érdekel, hogy megbántottál, hogy csalódást okoztál, és ezeken nem egyszer. Hidd el nekem elfelejteném, mert szeretlek. Ez az egyetlen egy bajom, hogy nem tudlak elfelejteni. Próbálkozom, próbálkozom. De egy hely mindig ott lesz a szívembe, fennt tartva Neked."

"Rád néztem, és mosolyogtam, Azt hittem, látod, de nem láttad. Azt mondtam: "Szeretlek", és vártam, mit felelsz, Azt hittem, hallasz, de nem hallottál. Labdázni hívtalak a kertbe, Azt hittem, utánam jössz, de nem jöttél. Rajzoltam neked egy képet. Azt hittem, elteszed, de nem tetted. Kunyhót építettem az erdőben, Azt hittem, kirándulsz velem, de nem kirándultál. Szereztem jó csalit, Azt hittem, horgászol velem, de nem horgásztál. Beszélgetni kívántam, hogy megosszam a gondolataimat veled, Azt hittem, ez neked is hiányzik, de nem hiányzott. Szóba hoztam a meccset, reméltem, hogy ott találkozunk, Azt hittem, téged is érdekel, de nem érdekelt. Kértelek, hogy kössük össze az életünket, Azt hittem, te is akarod, de nem akartad. A hazám háborúba hívott, azt mondtad, térjek vissza épen, egészségesen. De nem tértem."

"Amikor napok múlva is ugyanúgy érzed az illatát, és még mindig visszhangzanak a fejedben a mondatai, vissza tudod idézni, milyen amikor csókol, és hogy milyen jó azt érezni, amikor átölel, és úgy érzed, semmire nincs szükséged rajta kívül. Emlékszel a mosolyára, és arra, hogy a füledbe súgta halkan, hogy szeret. Amikor minden egyes búcsúzáskor úgy érzed, egy kis rész meghalt belőled, mintha kiszakították volna a szívedből. Amikor nem tudsz várni, hogy újra lásd, amikor pedig újra találkoztok, legszívesebben a nyakába ugranál, esetleg meg is teszed. Amikor egy életre elegendő sem lenne elég belőle, nem tudsz vele betelni, vele kelsz és fekszel, állandóan a fejedben jár. Nos, ez a szerelem."